Popper Péter: Lelkek és göröngyök 8.

"Mivel előszót írok, nem önéletrajzot, álljon itt egy bölcsészkari- folyosói- párbeszéd:
- Mit olvasol mostanában?
- Poppert.

- Poppert? De hiszen az nem tudomány!
Elfogadom, sőt örülök neki. Nincs túl jó véleményem az akadémiai tudományról. Az én valódi iskoláim, mestereim máshol voltak találhatók"- írja Popper Péter: Lelkek és göröngyök című könyvének Előszavában, e művéből fogok idézni a következő hetekben, hónapokban.
2010. április 16- án eltávozott hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa, írója, pedagógusa, de írásai megmaradtak az utókornak.

"Az önimádattá fokozódó egocentrizmust egykor az ösztönfejlődés részeként tárgyalták. Az utóbbi időben azonban a nárcizmusnak önálló fejlődési utat tulajdonítanak, ami érintkezik ugyan az ösztönfejlődéssel, de abból nem vezethető le. Ezt nevezik a nárcizmus új elméletének.

A kezdetek- a mélylélektani iskolákra jellemzően- a mítosz és a költői legenda homályában vesznek. Feltételeznek egy méhen belüli, magzati élményvilágot, ami hatásában később is érvényesül. Ennek az élményvilágnak az a lényege, hogy a magzat egyedül él egy sötét térben, ahol minden őt szolgálja. Egyre növekedve lassan betölti a saját kozmoszát. Ez szó szerinti értelemben egy istenség élményvilága. Az érett magzat ebből az isten-állapotból születik meg az emberek egyikévé. Végső soron úgy, ahogy a Teremtés Könyvében le is van írva:

...setétség vala a mélység színén,

és az Isten Lelke lebeg vala a vízek felett.

És monda Isten: Legyen világosság:

és lőn világoság;

Az anyaméhben is nagyon sötét van. A magzat a vízben lebeg. És amikor megszületik, egyszerre világosság lesz. Ebben az értelemben minden ember egy megtestesült isten! A méhen belüli életnek ezt az élményvilágát nevezik nárcisztikus ősélménynek.

A nárcisztikus ősélmény azonban nem tűnik el a megszületéssel. A kezdeti időszakban a család tuladonképpen ugyanazt a funkciót látja el, mint korábban az anyaméh. Véd az ártalmas vagy túl erős hatásoktól, ápol, táplál, ringat. Ezért még mindig létezik az érzés, hogy ő van a világ középpontjában, minden érte történik, a környezet létezésének egyedüli értelme az ő szolgálata. Ám nyilvánvaló, hogy a valóságban nem erről van szó. Nem véletlenül idézzük Adyt. Sok verse a költői szépségben ragyogó színtiszta nárcizmus.

Szeretlek halálos szerelemmel.

Te hű, te jó, te boldogtalan,

Te elhagyatott, te szép, béna ember,

Te: Én, szegény magam.

Te: Én, aki királynőket vártál

S bölcs királyok hódolásait,

Nézd, szívekben hogyan be nem váltál:

Csak én vagyok ma itt.

Az egész világ helyett imádlak,

Te hű, te jó, te boldogtalan,

Te szép, kit a buták meg nem láttak:

Te: Én szegény Magam.

A nárcisztikus karakter talán a legérdekesebb jellem a világon. Csak éppen elviselhetetlen. Illetőleg csak akkor lehet tartósan élni vele,ha valaki örömmel vállalja a szolgáló alázat helyzetét.

Íme, kiderült, hogy az infantilizmus hogyan tud kreatív erővé is válni, nagy alkotói, népvezéri vagy prófétai magasságokba emelkedni. Azonban legtöbbször csak akkor működik igazán jól, ha van közönsége: emberek, sok ember, akik nagy szeretettel vagy nagy gyűlölettel nézik és reagálnak rá. A közönyben és a magányban lelkileg megfullad a nárcisztikus karakter.

Igen ám, de mi történik, ha az élet realitásai, sérelmei végképp kiölik valakiből a nárcizmusát? Keserű, szorongós depresszió, inaktivitás, halálos életfáradtság lép a helyére. Freud pontosan megfogalmazta, hogy ebből a szempontból szerinte milyen az ideális karakter.

Olyan ember, akinek eléggé ép még a nárcizmusa ahhoz, hogy tökéletesedni akarjon, és eléggé megtépázott a nárcizmusa ahhoz, hogy képes legyen elviselni a realitásal való konfrontációkat." /Popper Péter: Lelkek és göröngyök- 229-230.o./

Oldal: Popper Péter:Lelkek és göröngyök 8.
Lap-FölDI- Online hírek és érdekességek - © 2008 - 2024 - lapfoldi.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat