"Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egot a társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogy amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat"- olvasható a nagy indiai misztikus- Osho egyik könyvében, melynek címe: Az ego könyve. Ebből a művéből fogunk kiemelt részleteket közölni Önöknek az elkövetkezendő hetekben.
"Az elme tulajdonképpen nem más, mint egy biokomputer. Amikor megszületik egy gyerek, még nincs elméje, benne nincs szüntelen fecsegés. Nagyjából három-négy év, mire a szerkezet működésbe lép. És tudjuk, hogy a lányok korábban kezdenek el beszélni, mint a fiúk. Ők a nagyobb pletykafészkek. Nekik jobb minőségű biokomputer jutott.
Ez is úgy működik, mint a többi komputer: először információval kell feltölteni. Ezért van az, hogyha megpróbálod visszapörgetni az életedet, egy ponton megakadsz; valahol négyéves korod körül, ha férfi vagy, és úgy hároméves korod körül, ha nő vagy.
Azon a ponton túl ugyanis nem találsz információt. Pedig ott voltál, nyilván sok minden történt veled akkor is, de neked ezekről nincsenek elraktározott emlékeid, tehát nem is emlékszel rájuk. Viszont a három-négyéves korod utáni időszakra tisztán vissza tudsz emlékezni.
Az elme adatokat kezd gyűjteni a szülőktől, az oviból, a többi gyerektől, a szomszédoktól, a rokonoktól, a templomból... tehát minden lehetséges forrásból, ami épp körülveszi. Biztosan láttál már te is kisgyerekeket, amikor elkezdenek beszélni: képesek ezerszer elismételni ugyanazt az egy szót. Élvezik, hogy egy új szerkezet működésbe lépett bennük. És amikor már tudnak egész mondatokat alkotni, azt is újra meg újra óriási élvezettel ismételgetik. Amikor már képesek kérdéseket is feltenni, akkor állandóan kérdeznek, mindenről folyton csak kérdeznek. És figyeld meg: a válaszok nem is érdeklik őket! Figyeld meg a gyereket, amikor kérdez: rá se hederít, hogy mit válaszolsz, úgyhogy teljesen felesleges valami lexikonból válaszolnod neki. A gyereket nem a válasz érdekli, egyszerűen csak élvezi, hogy már tud kérdezni. Megint egy új képességre tett szert.
Így gyűjti be az adatokat. Aztán elkezd olvasni... egyre több és több szót ismer meg. Az emberi társadalomban a csend, a hallgatás nem kifizetődő. A szavak, azok igen! Minél jobban fogalmazol, minél választékosabban fejezed ki magad, annál több pénzt kereshetsz. Figyeld csak meg a vezetőket! A politikusokat, a professzorokat, a papokat, a teológusokat, a filozófusokat- mi a közös bennük? Az, hogy remekül bánnak a szavakkal. Tudják, hogyan kell remekül bánni a szavakkal. Tudják, hogyan kell tekintélyt parancsolóan, komolyan és öszefüggően beszélni, tudják, hogy tehetnek mély benyomást az emberekre.
Ritkán esik szó arról, hogy az emberi társadalmakat a világon mindenütt a jó beszédkészséggel rendelkező emberek irányítják. Lehet, hogy ostobák, lehet, hogy nem értenek semmihez, de egy biztos: tudják, hogy kell a szavakkal játszani." /Osho: Az ego könyve- 93-95.o./