Tapolca- 2011. október 15.- Tudjuk már évek óta, hogy a tapolcai Megbecsülés Idősek Otthonában minden szépkorú szállodai körülmények között, minőségi ellátásban részesül, ahol felkészült, emberközpontú dolgozói gárda tevékenykedik, élükön egy nagyszerű, karizmatikus igazgatóval- Nagy Judittal.

Ötödik alkalommal került megrendezésre a minden évben nagy sikert arató Lakó-Hozzátartozó-Dolgozó Találkozó. A teremben helyet foglalókat a dekoratív intézményvezető köszöntötte.

„- Kedves ezüsthajú lakóink! A mai napon ezüst fény csillan a teremben, hiszen lakóink  ezüst hajában a tél ott felejtette fehérségét. Amint a természetben is van tavasz, nyár, ősz és tél, az ember életében is ez a folyamat megy végbe. Az idős kor az Élet rendje, az éretté válás korszaka, életbölcsességgel, gazdag tapasztalatokkal. Köszönjük a példamutatást! Köszönjük az emberi értékeket, melyeket belénk csepegtettetek.

Október 1-eje, mint az Idősek Világnapja, és október, mint az idősek hónapja alkalmat ad megállni a rohanásban, alkalmat ad érzéseink kimondására, a köszönetre, a meghitt beszélgetsére, és alkalmat a találkozásra. Hiszen nyugtalan, zaklatott, állandóan rohanó világunkban sokszor nem jut elég időnk egymásra.

A feladatunk, hogy most mi legyünk az Önök támaszai.. Nekünk, fiatalabb generációnak mindent meg kell tennünk, hogy Önök érezzék a megbecsülésünket, törődésünket és tiszteletünket.

Valamikor talán Önök sem hitték, hogy ilyen gyors járásúak az évek, szinte suhannak egymás után. Sorra váltakoznak a hetek, minden nyár gyorsabbnak tűnik, mint az előző. „

A gyorsan múló évek érzékeltetésére egy kedves történetet osztott meg Nagy Judit a hallgatósággal, amely a nagyapa és unokája között zajlott. Lényege, hogy a kisgyermek a papa korára volt kíváncsi. Az idős és bölcs nagyszülő válaszában utalt a modern kor vívmányaira, ami- szerencsére- annak idején még nem létezett, és az Illemkódexről, ami- sajnos- ma nem létezik már.

„- A nő elsőként lépett ki a liftből, alátolták a széket, hogy leülhessen, egy férfi sose üdvözölt volna egy nőt úgy, hogy ne állt volna föl, , ha éppen ült... kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját és segített levenni a kabátját.”

Ünnepi köszöntőjét így zárta az itézmény vezetője: - A jövőben is fontos feladatunk, hogy kötelezettségünknek eleget téve, nyugodt, méltóságteljes idős kort teremtsünk szeretteinknek. Amennyiben ennek szellemében cselekszünk, akkor az év mind a 365 napja az Idősek Napja, valódi ünnepnap lesz.”

A következő percekben Sági István önkormányzati képviselő is méltóképpen köszöntötte a szépkorúakat: „Kedves Ünnepeltek! Tisztelt Vendégeink! Idős emberekkel találkozni, beszélgetni számomra mindig különleges dolog. Van valami megfoghatatlan misztikum abban, ahogyan ők tekintenek a világra a messziről érkezett vándorok nyugalmával, békéjével, de időnként csodálkozásával is. Ők azok, akik – ahogy mondani szokták – már megjöttek onnan, ahová mi még csak tartunk. Ők, akik megéltek sok-sok örömöt, szeretetet, de bánatot, nehézséget is. Ők, akik amíg tudták, amíg tehették cipelték a család fenntartásának, összetartásának, a gyermekek felnevelésének édes-keserű súlyát, akik a saját bőrükön érezték a történelem időnként viharos szelének korbácsütéseit, és ők, akik tették, tűrték mindezt összeszorított fogakkal vagy az elhivatottak derűjével, egyszóval ők, akik miatt ma itt vagyunk, akiket köszönteni jöttünk.

Sütő András gondolatát idézem: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” A mi világunk Önökkel: apáink, nagyapáink életével, munkásságával kezdődött. Önök építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt, hitet és bátorságot.
Sokan mondják az idősek közül, hogy megették már a kenyerük javát. Én ezt úgy gondolom, megtették, amit várt tőlük a család, a nemzet s most már a pihenés éveit töltik.
Aktívan és passzívan, anyai gondokkal, gyengülő egészséggel, a gyerekek, unokák, nyújtotta örömökkel, borúval-derűvel morzsolják a lassúbbodó tempójú napokat.

Mi, mindnyájan, akik ma jelen vagyunk ezen az ünnepségen, kívánjuk Önöknek, hogy a több évtizede közösen kiválasztott úton haladjanak tovább jó egészségben.

Tisztelt Egybegyűltek!

Nincs annál szebb és nemesebb dolog, mint amikor a család, a rokonok, barátok, ismerősök meleg szeretettel veszik körül az idős embereket. Nincs az a fizetség, amely felérhetne az őszinte, szívből jövő szeretettel, megbecsüléssel, odafigyeléssel, minden napi törődéssel.

Önök, kedves hozzátartozók, tisztelt dolgozók pontosan azt adják ezeknek a szépkorú embereknek, amely többet jelent minden gyógyszernél: a törődést, a figyelmet, a gondoskodást, a szeretetet. Hála és köszönet érte!

Amint a természetben is van tavasz, nyár, ősz és tél, az ember életében is ez a folyamat megy végbe. Az idős kor az Élet rendje, az éretté válás korszaka, életbölcsességgel, gazdag tapasztalatokkal.

Kérjük a jó Istent, adjon még sok-sok lágy, simogató tavaszt! Köszönjük a példamutatást! Köszönjük az emberi értékeket, melyeket belénk csepegtettek.

Engedjék meg, hogy Tapolca Város Önkormányzata és a magam nevében is szívből jövő tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket és kívánjak mindannyiuknak még sok-sok szeretetben, örömben, egészségben eltöltött esztendőt, hogy minél többször jöhessünk köszönteni Önöket a 90., 95 sőt akár a 100. születésnapjukon.”

Mint minden évben, Nagy Judit idén is fölkérte a történelmi egyházak képviselőit, hogy néhány mondat erejéig méltassák az ünnepelteket. Elsőként Szabó Emőke református lelkész a tőle megszokott, pátoszos, szívhez szóló és megindító gondolatokat tolmácsolt. Ezúttal is a „tisztelet és szeretet érzésével” érintette meg a hallgatóságot egy történettel, amely egy idős emberről szólt, aki szinte egy időben veszítette el a párját és a két gyermekét is autóbaleset következtében.

Csere Sándor kanonok- plébános is kedves-humoros anekdotával emlékezett, majd kiemelte, Ő sem gondolta, hogy közel a „nyolcvanhoz” még ilyen bensőséges rendezvényen szónokolhat.

Az ünnepi ceremónia hivatalos része után elsőként Lombos Katalin által koreografált western táncát láthatta a közönség, majd a Szigligetről érkezett Táncoló Talpak formáció látványos műsora kápráztatta el a nagyérdeműt.

Minden évben a rendezvény záró szakaszában kerül sor a rekeszizmok megdolgoztatására, idén sem volt ez másképp. A dolgozók által előadott „4- es vasút története” című műsor alatt szem nem maradt szárazon. Fergeteges siker volt! Levezetésképpen tánctudásukról is tanúbizonyságot tettek a dolgozók- a Cotton Eye Joe címet viselő számra ropták- írnom sem kell, a vastaps nem maradt el!

Ezzel még nem ért véget az ötödik alkalommal megrendezett Lakó-Hozzátartozó-Dolgozó Találkozó, mert egészen estig tartó evés-ivás, valamint tánc vette kezdetét. A talpalávalóért Sánta Géza volt a felelős, de olykor „besegített” az otthon egyik idős lakója- Hidvégi István is, aki már több alkalommal is bizonyította szájharmonika tudását.

További fotók a dolgozók fergetegesre sikeredett előadásából

Oldal: Hírek- "Ezüsthajúakat" köszöntöttek a Megbecsülés Idősek Otthonában
Lap-FölDI- Online hírek és érdekességek - © 2008 - 2024 - lapfoldi.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat