Budapest- Ínységes időket él át a magyar labdarúgás. Puskás Öcsi bácsiék óta válogatott-, a Videoton sikerszériáját követően pedig klubszinten sem túl fényes a mérlegünk. Az ellenfelek erősödtek? Mi gyengültünk? Vagy minden az anyagiakon múlik? Mindenesetre a svédek ellen- hazai pályán- kivívott győzelem, ha hurráoptimizmusra nem is adhat okot, mégis gyógyír a honi labdarúgás válogatott szintű sebeire.
A labdarúgó EB-selejtező összecsapás után vegyes érzelmek váltakoztak bennem. Alapvetően nem változott meg a szubjektív véleményem- a jelenlegi svéd válogatott még idegenben is minimum egy góllal jobb a magyar csapatnál. Ezt a találkozót figyelembe véve a döntetlen felelt volna meg a játék képének. Mégsem lennék igaz magyar, ha nem írnám le, hogy összességében mégis megérdemeltük a hőn áhított sikert.
Ettől függetlenül érdemes figyelembe venni az érintettek nyilatkozatát is, tisztább képet kapunk, s talán választ is, miért tudta legyőzni szeptember 2- án a Puskás stadionban Dávid Góliátot?
Talán a jegyzetem címe adja meg elsőként a választ: A szív diadala! Nagy szükség volt rá, ugyanis a svédek nagyon erős csapattal érkeztek, nemcsak technikai tudásuk miatt, hanem duzzadtak az önbizalomtól is. Szemben a magyar együttessel, akik egyrészt az előző hat megmérettetést elbukták "Ibráékkal" szemben, másfelől több kulcsjátékosunk is a maródiak listájára került /Dzsudzsák, Gera, Juhász, Vanczák, Szalai.../.
A győztes "csata" után Egervári Sándor úgy nyilatkozott, hogy: Azért tudtuk legyőzni a svédeket, mert ebben a csapatban nyerő tapusú játékosok vannak!
Kétségtelen, jobban akartuk a győzelmet, átéreztük a dolgok súlyát. Technikásabb gárda a svédeké, de ezen az estén a szív diadalmaskodott, pedig a meccs végére teljesen elhasználták az utolsó erőtartalékjaikat is. Eszembe jutott a szomszédom idevágó mondata is. Ő hét éven át dolgozott némethonban, számtalan Bundesliga mérkőzést tekintett meg. Tőle a mondás: A németekben dupla szív dobog, ezért nem ismernek vesztes összecsapást! Reméljük, ez a megállapítás a jövőben a magyarokra is illik majd!
Az egyik szakkomentátor "lekezelő" kifejezést használt a svédek nyilatkozatait és jétákát illetően is, ami meg is bosszulta magát. Édesapám óvott ettől engem is, már gyermekkoromtól: Fiam, soha ne becsülj alá senkit... nem tudhatod, hogy kiben, mi lakozik!
Nagyszerű szakmai meglátás volt az is, hogy Egerváriék ráéreztek arra, hogy a hatalmas termetű svédek a levegő korlátlan urai, vagyis a földön lehet megverni őket. Való igaz, hogy a magyarok röid-passzos játéka nem igazán tetszett az északi sárga-kékeknek. Annak ellenére, hogy az egyenlítő góljukat követően volt egy holtpontunk nekünk is, néhány percen át felforrt a levegő a Puskás stadionban.
Tudjuk, hogy a foci is csapatjáték, mégis néhány embert kiemelek a győztes gárdából. A "kis" Rudolf Gergely örökmozgóként segítette végig társait és a találkozó végén, amikor már a járás is nehezére esett a csapat tagjainak, neki sikerült koncentrálni, majd pimaszul szemfüles módon, megelőzve a védőket, a hálóba bombázta a bőrt. Szabics Imrén már a BL meccseken is láthattuk, nagyon jó formában van, a grazi csapat meghatározó embere. Ezt sikerült átmenteni a válogatottba is, élményszámba menő góllal járult hozzá a sikerhez. Végül, a "királyul" bravúrt bravúrra halmozó Király Gábor is bizonyította, az sem véletlen, hogy a Bundesliga második vonalának miért Ő a legjobb kapusa.
Summázva elmondható: a svédek elleni győzelmet a helyén kell kezelnünk, véletlenül sem szabad túldimenzionálni, túlmisztifikálni. Bravúrt hajtottak végre /végre!/ a fiúk, aminek örülnünk kell, hiszen még nem általános jelenség, hogy a magyar labdarúgó válogatott sikert sikerre halmoz.
Ami biztos- ez a győzelem hitet, kellő tartást és motivációt adhat a Moldova és a finnek elleni soron következő összecsapásokhoz. Mi legyen a zárszó? Nagy szavak helyett talán két rövid, sztereotip mondat: Szép volt, fiúk! Megint jó érzés volt magyarnak lenni!
/Utóirat: A 12. ember, azaz a közönség ezúttal is jelesre vizsgázott!/
Fotó: http//:hu.wikipedia.org