Popper Péter: Lelkek és göröngyök 9.
"Mivel előszót írok, nem önéletrajzot, álljon itt egy bölcsészkari- folyosói- párbeszéd:
- Mit olvasol mostanában?
- Poppert.
- Poppert? De hiszen az nem tudomány!
Elfogadom, sőt örülök neki. Nincs túl jó véleményem az akadémiai tudományról. Az én valódi iskoláim, mestereim máshol voltak találhatók"- írja Popper Péter: Lelkek és göröngyök című könyvének Előszavában, e művéből fogok idézni a következő hetekben, hónapokban.
2010. április 16- án eltávozott hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa, írója, pedagógusa, de írásai megmaradtak az utókornak.
"Amikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől mégis hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot.
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Mi jogosít fel bennünk egy másik ember tulajdonként való kezelésére? A piros-fehér-zöld vállkötésű anyakönyvvezető néni frázisai? Milyen jogon követeljük, hogy nem lehet öröme rajtunk kívül? Ilyen jogcím nincs, talán csak egyetlen: ha maradéktalan boldogságban él mellettünk. De akkor úgy sem fog elkívánkozni.
Mit ér ma a vallásos embernek Isten előtt tett fogadalma? Az ősi kultikus házasságkötés nem csak örömünnep volt. A lemondás ünnepe is. Thomas Mann arról ír, hogy Jákob szomorú lesz, amikor hétévi várakozás után közeledik a násza Ráhellel. Megértette, hogy csak addig lehet az egész élet az övé, amíg csak önmagáért felel. De ha megházasodik, fiakba és lányokba kell szétosztania magát, ő pedig lassan elindul a halál felé... Ma mintha elfeledkeznénk erről. A házasság a szerelem beteljesülése - tényleg az?-, tiszta, szép öröm. S ha megszűnik az lenni, akkor az ember felmentést kap a fogadalmai alól? Mert becsapta valaki?
Mihez próbálsz hűságes lenni? Egy emberhez vagy egy helyzethez? Elhiszed-e, hogy ha 25 éves korodig négyszer voltál szerelmes, tízszer megkívántál valakit, hússzor flörtöltél, akkor az elkövetkezendő negyven évben mindez egyszer sem fog veled előfordulni? S ha igen, nem fogod-e rabságnak érezni a házasság kötelékét? S az ember szeretheti-e a rabtartóját?
Mi a megoldás? A titkolt szeretők? És az ezzel járó hazugságtömeg? A nyitott házasság? Csak szexuálisan lehet megoldás, de érzelmileg nem. Az első szerelem szétrobbantja.
S ha nincs megoldás? Akkor megmarad nekünk a rezignált Eötvös József: A házasság jó dolog, csak kissé sokáig tart. Ma már nagyon sokáig. Békeidőben a házastársak aggasztóan hosszú ideig maradnak életben. Milyen tűz nem alszik ki ennyi idő alatt? Egy ötgyerekes családapa mondta: "Uram, huszonnyolc éve vagyunk házasok. Persze, hogy szeretjük egymást. De amikor megsimogatom a feleségemet, olyan, mintha magamat simogatnám."
S a nőket még mindig jobban kielégíti ez a hosszú házaság, mint a férfiakat. Rengeteg dolguk van: a háztartás, a vásárlás, a nagymamaság, a betegek ápolása, a diétás koszt... stb. Az öregedő férfi a család szempontjából is egyre feleslegesebb. S ez mind a család, mind az egyre morózusabbá vált öregember számára egyre idegesítőbb. Mit kezdjen magával, és mihez kezdjenek vele? Az érzelmek miatt mindez bevallhatatlan, sőt valamiféle hamis nyájassággal még túl is szokták kompenzálni. A feleslegessé vált férfi megérzi ezeket a hangulatokat és tehetetlen harag támad szívében." /Popper Péter: Lelkek és göröngyök- 325-326.o./