Több külföldi szakember szájából hallottam, hogy hazánk polgárainak elég alacsony szintű az általános kultúrája /az egyik nyilatkozó éppen egy német fogorvos volt, aki értelemszerűen a fogkultúránkat minősítette/. Sajnos, az alábbi jegyzetem is ezt a tényt fogja erősíteni, annyi kiegészítéssel, hogy hozzáteszem: tisztelet a szerény kivételnek. Jelen esetben a közlekedési kultúránk egyik szegmensét érintem.
A vasúti pályaszerkezet fontos eleme az ágyazat- a zúzott kő, ugyanis a vágányok stabilitásának több mint a felét adja, ezért is lényeges a megfelelő állapota, különösen a nyári, fokozott igénybevételnél.
Feladata összetett, de érdemes kiemelni, hogy szilárd, egyben rugalmas alátámasztást biztosít a vágánynak, valamint kellő ellenállást a hossz- és oldalirányú elmozdulások ellen. Az ágyazat tűlnyúlik az aljak végénél, ezt nevezik ágyazatszélnek, vagy ágyazatvállnak, amely általában 40 cm, de ennél több is lehet.Ez a vágány oldalirányú megtámasztása miatt fontos, az aljvégek tulajdonképpen erre a "vállra" támaszkodnak.
Hézagnélküli vágányok esetében van különös jelentősége, hiszen ezt az oldalirányú megtámasztást veszik föl a dilatációs erőkkel, ráhatásokkal szemben.
A száraz, ám hasznos tudnivalók után a lényegre térek. Az ágyazatra több negatív tényező is hat /üzemi terhelés, szennyeződések, stb./, mégis a legveszélyesebb- különösen nyáron- maga az ember!
Eddig a szakmai része, hogy az Olvasó jobban megértse az alábbiakat. Ugyanis a Balaton mindkét partja a fentiek miatt az ország egyik legveszélyeztetettebb vasútvonalának minősül. Ezeken a területeken rengeteg az illegális átjáró, amely nem összetévesztendő a legális útátjárókkal.
Az ágyazat, zúzott kő letaposásáért több csoport is felelős. A Balatonhoz közeli nyaralók tulajdonosai előszeretettel alkalmazzák az életben a "két pont között a legrövidebb görbe az egyenes" elvét, gondolkodás nélkül, nap mint nap tapossák egyre mélyebbre az említett ágyazatot.
A másik tábor a strand közelében parkoló, autóval érkező "pecások" és fürdőzők, akik szintén ezt a nézetet vallják, és csoportosan, egymás után ballagva teszik tönkre azoknak a vasutas dolgozóknak a munkáját, akik a letaposott zúzott követ naponta, esetleg hetente lapátolják, vasvillázzák vissza a tragédia elkerülése érdekében.
Óriási a kontraszt, hogy néhány száz métert kellene nekik- sima járófelületen- sétálni a strandig, ám biztonságban. Helyette a fél, sokszor egy méter magasan lévő instabil ágyazatra másznak föl, majd botladoznak le a túloldalon, nem utolsósrban életüket kockáztatva, ugyanis nem tudhatják, hogy valamelyik irányból mikor érkezik, érkezhet vonat.
A végére még egy csipetnyi szakmai szöveg.
Nyári nagy melegben a hézagnélküli vágányokban nagyon komoly nyomóerők keletkeznek, amelyek a vágány instabilitása esetén / a letaposott ágyazat miatt/ szerencsésebb esetben kinyomódást, drasztikusabb elváltozásnál kivetődést eredményezhet. Amennyiben ilyen vágányrészre fut rá nagy sebességgel a szerelvény, súlyos baleset, kisiklás is előfordulhat.
Fotó:http://fejjel-lefele.freeblog.hu/archives/2009/01/29/Helyzetjelentes/
Úgy gondolom, hogy a vasút biztonsága, illetve saját testi épségünk is megér annyit, hogy ennek érdekében néhány száz méterrel többet gyalogoljunk /legális átjárón keresztül/ úticélunkhoz.