"Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egot a társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogy amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat"- olvasható a nagy indiai misztikus- Osho egyik könyvében, melynek címe: Az ego könyve. Ebből a művéből fogunk kiemelt részleteket közölni Önöknek az elkövetkezendő hetekben.

"A gyermek ego nélkül születik. Az egót a társadalom, a vallás és a kultúra neveli belénk. Biztos megfigyelted már a kisgyermekeket: soha nem mondják, hogy "Éhes vagyok." Ha mondjuk Péternek hívják a kicsit, akkor azt fogja mondani, hogy "Péter éhes." vagy "Péternek pisilni kell." Ő még nem ismeri az "én" fogalmát, saját magára is egyes szám harmadik személyben utal. Hallja, hogy mások Péternek hívják, így aztán ő is "Péternek" hívja magát. De egy idő után... ahogy egyre nagyobb lesz, szép lassan megtanítják neki, hogy ez így nem helyes. "Péternek a többiek neveznek téged- te ne így hívd magad! Te egy különálló személyiség vagy: hívd magad úgy, hogy 'én'!"

Abban a pillanatban pedig, ahogy "Péterből" "én" lesz, a gyermek elveszíti a létezés valóságát, és belezuhan egy hallucinációkkal teli mélységes mély szakadékba. Amint elkezdi magát én-nek nevezni, egy korábbitól teljesen különböző energia veszi át az irányítást. Most már az én növekedni akar, erősebb akar lenni, ezt akar, azt akar... Egyre magasabbra és magasabbra akar majd törni a világ hierarchikus építményében és minél nagyobb területek felett akar befolyást gyakorolni.

Amikor olyan valakivel találkozol, akinek erősebb, nagyobb az én-je, mint neked, azonnal kisebbrendűségi komplexusod támad, ezért aztán mindent megteszel, hogy különb, szentebb és hatalmasabb legyél önmagadnál. Ettől a pillanattól kezdve az egész életedet ennek a reménytelenül ostoba célnak szenteled- pedig ez a cél még csak nem is létezik. Csak illúziókat kergetsz. Mást nem teszel majd, mint igyekszel az én-edet egyre kövérebbre és kövérebbre hízlalni. És ebből fakad minden problémád.

Még Nagy Sándornak is komoly problémái voltak. A benne élő én világuralomra vágyott, és ő szinte meg is hódította az egész világot. Azért mondom, hogy "szinte", mert egyrészt akkoriban a földkerekség feléről még csak azt sem tudták, hogy látezik- Amerikát például még fel sem fedezték-, másrészt pedig Indiába ugyan behatolt, mégsem tudta meghódítani; a határtól nem messze vissza kellett fordulnia.

Nem volt hosszú életű, mindössze harminchárom évet élt. De ez alatt a harminchárom év alatt mást sem csinált, csak harcolt és harcolt. Végül aztán beleundorodott, belefáradt a sok háborúba, gyilkolásba és vérontásba. Haza akart menni, kipihenni magát, de még ez sem adatott meg neki; nem érhetett vissza Athénba. Egy nappal korábban meghalt, mielőtt elérte volna a görög fővárost. Hiába volt a nagy élettapasztalat, a gazdagság, a hatalom, a befolyás, végül mégis teljesen tehetetlennek érezte magát, hiszen a halált röpke huszonnégy órával sem tudta késleltetni... Pedig azt ígérte az anyjának, hogy ha már meghódította a világot, hazatér, és az egész világot neki ajándékozza. Ilyet korábban egy fiú sem ígért az anyjának, tehát valóban kivételes dologra vállalkozott."

/Osho: Az ego könyve- 14-16.o./

Oldal: Osho: Az ego könyve 1.
Lap-FölDI- Online hírek és érdekességek - © 2008 - 2024 - lapfoldi.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat