Lap-FölDI- Online hírek és érdekességek

"Mivel előszót írok, nem önéletrajzot, álljon itt egy bölcsészkari- folyosói- párbeszéd:
- Mit olvasol mostanában?
- Poppert.

- Poppert? De hiszen az nem tudomány!
Elfogadom, sőt örülök neki. Nincs túl jó véleményem az akadémiai tudományról. Az én valódi iskoláim, mestereim máshol voltak találhatók"- írja Popper Péter: Lelkek és göröngyök című könyvének Előszavában, e művéből fogok idézni a következő hetekben, hónapokban.
2010. április 16- án eltávozott hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa, írója, pedagógusa, de írásai megmaradtak az utókornak.

"Ha képes vagyok támadni, akkor erős vagyok!" És ennek alapján kialakulhat egy örökké konfliktusokba keveredő, úgynevezett szurka-piszka, mindent lekicsinylő, folyton kritizáló, , elégedetlen, másokat örökké nevelő, munkahelyén és családjában egyaránt kellemetlen ember. Ám lehet, hogy erkölcsi hiányosságok következtében a támadókedv túllép általánosan elfogadott szociális korlátokon, s az egyén bűnözővé válik.

Mindenesetre az egyéni agresszivitás vagy agresszív csoportokhoz, gengekhez való csatlakozás lehet a feldolgozatlan szorongások következménye. Erős agresszív feszültségben élő, de erkölcsileg túlszabályozott szorongó emberek olykor minden agresszív reakciót letiltanak önmaguknak. Ők válnak a mindig mosolygó, szelíd, sima modorú, őszintétlen maszk-emberekké.

Ugyanis szocializált agresszivitásra is szüksége van annak, aki igényei szerint akar élni. Képesnek kell lennie megvédenie magát, adott helyzetben érvényesítenie akaratát, elképzelését. Enélkül pl. senki sem lehet jó vezető, pedagógus, családfő stb.

A vállalt magány mint lélekerősítő. Adódhatnak az életben olyan helyzetek, amikor az embernek jó egy időre egyedül maradnia, befelé szemlélődnie, elszámolnia önmagával. Valamiféle belső megtisztulást átélnie.

Ez a lehetőség sohasem adatik meg annak, aki retteg ötpercnyi csendtől, magányosságtól is, aki, ha egyedül van egy szobában, azonnal bekapcsolja a televíziót, rádiót, magnót, mert nem tud háttérhangok-képek nélkül élni. Legtöbbször ez sem elég, rohanni kell és legalább telefonon felhívnia valakit, programot szervezni minden estére.

Ez a félelem a magánytól jellemzi azt, aki azonnal átlép egyik szerelmi kapcsolatból a másikba, sőt, paralell futtat több viszonyt.

Fel kell ismernünk, hogy életszövetségesek vannak, de ez nem elégítheti ki azt a gyermeki igényünket, hogy terheinket áttegyük valakinek a vállára, másokra bízzuk sorsunk alakítását, konfliktusaink megoldását. A személyiség nagyon zárt szerkezet. Végső soron már egy foghúzás félelmének , fájdalmának elviselésébe sem tudunk belevonni másik embert; bármennyire is szeret bennünket, egyedül kell átélnünk.  Az ember minden lényeges dolgában egyedül van, egyedül születik és egyedül hal meg. Felnőtt emberek tudnak együtt élni, de nem igénylik azt, hogy egymásban éljenek. Erre különben is csak gyermeklelkűek képesek, akik szívesen feladják szuverenitásukat egy szimbiózis csalfareményében."

/Popper Péter: Lelkek és göröngyök- 211-212.o./