"Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egot a társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogy amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat"- olvasható a nagy indiai misztikus- Osho egyik könyvében, melynek címe: Az ego könyve. Ebből a művéből fogunk kiemelt részleteket közölni Önöknek az elkövetkezendő hetekben.
"A siker iránti vágy mindenkit eltorzít. Az emberiségre mért egyik legsúlyosabb csapás volt, hogy a siker eszméje ekkora teret hódított magának. Ahhoz, hogy sikeres légy, versenyezned kell; tisztességes vagy akár tisztességtelen eszközökkel, de harcolnod kell. Ha a sikert végül eléred, akkor már senkit nem érdekel, hogy az eszközeid milyenek voltak. A siker átalakítja a cselekedeteid minőségét, és a tisztességtelen eszközöket is tisztességessé változtatja.
Érthető hát, hogy csak egy kérdés marad a legtöbb ember számára: hogyan lehetnék sikeres? Hogyan jussak el a csúcsra? De azt mindenki elfelejti, hogy a csúcsot csak nagyon kevesen érhetik ám el! Mindenki meg akarja hódítani az Everestet, de vajon hány ember fér el odafenn? A legmagasabb ponton csak egyetlen ember állhat. A maradék sok millió meg, aki szintén oda akart jutni, nyilván kudarcot vall, és a lelkük mélyén csak a hatalmas csalódás és elkeseredettség élménye marad.
Ez a helytelen oktatás eredménye. Az az úgynevezett "oktatás", amiben gyermekként részesültél, teljesen megmérgezett. Az iskolák, főiskolák és az egyetemek mind csak mételyezik a lelkedet. Folyamatos gyötrődést okoznak- ezek azok a gyárak, ahol a poklot előkészítik számodra. Mindezt a rombolást azonban akkora gonddal és alapossággal viszik véghez benned, hogy észre sem veszed, mi is történik valójában. Mára az egész világ pokollá változott emiatt. Minden olyan típusú oktatás, amely az ambícióra épít, csak arra jó, hogy pokollá tegye az életedet.
Mindenki szenved, mindenkinek kisebbségi érzése van. Fura egy helyzet egy olyan világban, ahol valójában senki nem lehet alacsonyabb vagy felsőbbrendű, mert minden egyén egyedi, következésképpen semmi értelme az összehasonlítgatásnak. Te te vagy; egyszerűen csak te, és nem is lehetsz senki más, és nem is kell, hogy bárki más legyél. Nem kell híressé válnod, nem kell, hogy sikeres legyél a világ szemében. Ezek a legostobább elvárások!
Csak annyi a dolgod, hogy légy kreatív, szeretetteljes, figyelmes és meditatív... ha úgy érzed, épp feltörni készül benned néhány verssor, írd le magadnak- a szerelmednek, a gyerekeidnek, vagy a barátaidnak- a többiekkel ne foglalkozz! Énekelj! Ne törődj vele, hogy senki nem hallgatja, énekelj magadnak és élvezd! Menj az erdőbe, a fák majd megtapsolnak, ők majd értékelik az éneked. Vagy beszélj a madarakhoz, az állatokhoz- ők sokkal jobban megértenek, mint az a sok tökkelütött ember; akit az évszázadok óta tartó hibás életfelfogás már teljesen megmérgezett.
Az ambíciózus ember a halálba rohan." /Osho: Az ego könyve- 80-82.o./